Amint az alábbi néhány képből is látszik, mindig szívügyem volt a bográcsozás. Erre még zsenge ifjú koromban tanított meg a sándorfalvi szódás, Németh Jani bácsi, és az idő múlásával, és a sok gyakorlással "rákaptam az ízére". ...mármint a főzés ízére. Főztem én a zenekaraimnak, nyugdíjas csopotjainknak (feleségemnek volt néhány ilyen nyugdíjas, és mozgáskorlátozott csoportja), és még ki tudja hányszor, és kinek! A múltkor megkíséreltem összeszámolni a húsmennyiségeket, de reménytelen...soha nem fogom megtudni, hogy hány kiló (mázsa?) hús érintette a bográcsaimat. Ez a fajta főzés annyira a mindennapjaim része lett, hogy még a konyhában is bogrács lógg a tűzhely fölött, és használom is gyakran.
Régebben mindíg marha lábszárat főztem (néha azért volt pacal, és birka is), de mostanában a sertés csülök-köröm-farok lett nálam a menő, legújabban a körmös pacal!!!
Hááát, adtunk a gasztronómiai élvezeteknek, nem vitás!!!
Ha kér valaki receptet, vagy technológiát, szívesen adok!